Egy burkot húztam magam köré, egy buborékban voltam, és ugye a buborék nem szabad, hogy a földhöz érjen, mert akkor szétpukkad… Így a nagy buborékon belül sok – sok kicsi és közepes buborékot fújtam, amik a magasban tartották a nagyot, velem együtt. Ott tartottak fenn, de ugye a földön élek, ezért a levegőben hiába van… Tovább »
Kiszabadulva a buborékból
Egy burkot húztam magam köré, egy buborékban voltam, és ugye a buborék nem szabad, hogy a földhöz érjen, mert akkor szétpukkad… Így a nagy buborékon belül sok – sok kicsi és közepes buborékot fújtam, amik a magasban tartották a nagyot, velem együtt. Ott tartottak fenn, de ugye a földön élek, ezért a levegőben hiába van… Tovább »
A napfelkeltével született. A Nap korongja izzani látszott, narancs, rózsaszín fényár színezte az eget. A Nap hajnali, lágy fényéből született meg ő, akire nem számított senki. S kik voltak azok, kik közé leszületett? Ők a Dandár erdő lakói voltak, apró, de tömzsi törpék voltak ők. Súlyos lépteiktől megrezzent a közelükben lévő összes fa, bokor, virág,… 
A Családállítás nekem… Váradi Andrea érzései, gondolatai a családállítói munkáról. 8 éve vezetek rendszeresen Családállítást, Rendszerállítást és többször megkérdezték már tőlem, hogy nem unalmas-e, nem túlságosan egyformák-e az állítások. A válaszom, NEM! Nem lehet megunni, nincs két egyforma család, két egyforma történet, legalábbis én még sosem találkoztam ismétlődéssel a térben. Szeretek, sőt imádok Családállítást vezetni,… 
Eljött a pillanat! Éreztük, hogy már nagy szükség van rá. Nagy szükség ez nekünk, önmagunk miatt, és miattad, miattatok is. Több mint egy év telt el azóta, hogy kipróbálhattam magam egy teljesen új minőségben, egy új szerepben, egy valódi segítséget adó térben, a szeretet terében. Ez az a tér, ahol a csodák megszülethetnek, és a… 
Raphael egy csoda szép sellő volt, aki mindenáron a Holdat szerette volna elnyerni. Barátai a delfinek elkísérték amerre csak járt mindenben társai voltak Raphaelnek, de valahogy ezt a Holdas dolgot sosem értették igazán. Miért lehet szüksége ilyesmire? Valamelyik este kiúsztak a nyílt tengerre, de nem a megszokott helyükre, hanem új vizekre eveztek. Csoda szép volt… 
2015 január van. Ez egy adat, egy dátum, de mi az ami mögötte van? Mi az ami nem megmagyarázható, de mégis működik, sőt működtet minket. Van valami a levegőben. Egy érzet, mely a napokat nyújtja. Hosszas pillanatok, hosszas órák és még hosszabb nappalok és éjszakák. Mi történik? Ami máskor egy pillanat volt csupán, most szinte… 
Univerzumunkban a csillagok csoportosan születnek. Nem egyetlen csillag születik meg, hanem együtt érkeznek, születnek meg. S mint tudjuk, ahogy fent, úgy lent! Ha a csillagok együtt, csoportosan születnek, akkor jogunkban áll feltételezni, hogy mi is együtt, többen indulunk el a földi létbe, életbe. Elindulunk és aztán mégis sokan egyedül érkezünk. Egyedül vagyunk, de mégis emlékezünk…. 
Itt vagyok. Ha látni akarsz, ismerj meg engem. Ha érteni akarsz, ismerj meg engem. Ha hallani akarsz, ismerj meg engem. Én itt vagyok! Azért jöttem, hogy megismerhess. Telnek – múlnak az évek, és Te még mindig nem ismersz. Nézel, de nem látsz. Hallgatsz, de nem hallasz. Követed az életem, de nem figyelsz rám. Ismerj meg… 
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány, akit városának lakói száműztek különcsége miatt. Egy közeli erdőbe vonultam el, úgy éreztem ott majd békességre lelek. Egyedül bolyongtam az erdő sűrűjében, míg nem kiértem egy tisztásra. Ott egy házikót láttam meg, égett odabenn a lámpás. Tétováztam, de végül bekopogtam az ajtón. Egy kedves, barátságos arcú… 
Megpillantottam valamit, ami más volt, mint ami eddig körülvett… Sokszor bevillant egy érzés, hogy többnek kell lennie az életben, mint ami most körülvesz… legalábbis volt bennem valami, ami eleinte felháborított, hogy nem igaz, hogy ennyi lenne csupán az élet, hogy lehajtott fejjel, túlterhelten, munkától és ezernyi gondokkal sújtott, görnyedt testtel, megkeseredve teljen el az élet… 