Gondoskodunk mindenkiről, szüleinkről, gyermekeinkről, barátainkról a rászorultakról. S közben ki gondoskodik rólunk?
A valódi gondoskodás az, amikor eljutunk addig a belső érzésig, hogy valami olyat akarunk alkotni, úgy akarunk gondoskodni, hogy az a mi életünknél is tovább tarthasson, hogy a mi életünk után, nélkülünk is kitartson.
Revolúciós gondolkodás:
Megjelenik bennünk az alkotásvágy, létre szeretnénk hozni valamit, ami túlél minket, ami örök érték maradhat, valamit, ami rendkívüli, mert belőlünk származik. Gondoskodunk elsősorban magunkról, hogy mindezt véghez tudjuk vinni, meg tudjuk alkotni és gondoskodunk azokról, akik ezt a Szellemiséget, amit mi alkottunk tovább viszi. Gondoskodunk a jövő generációjáról, azokról, akik ugyanúgy ki akarnak teljesedni, alkotni, szárnyalni, megvalósítani vágynak, mint mi.
Kommentek