1.0https://talentum.cafeblog.huTalentumok Világahttps://talentum.cafeblog.hu/author/talentumok_vilaga/<p>Valami történt és azóta megváltozott minden…sokszor elhangzik ez a mondat a Családállításokon. És tényleg van ilyen!</p> <p>Még csak azt sem tudod pontosan, hogy mi is történt, amikor elkezdődött, mert azt a pontot nem is veszed észre. Már csak azt látod, érzed, hogy minden másként működik benned. Másként látsz, másként érzékelsz, máshogy működsz, valami eltűnt belőled.</p> <p>Megszokott utakon járunk, betartjuk a szabályokat. Aztán elrugaszkodunk. Elkezdjük járni a sajátunkat. Néznek, bámulnak, felkérdeznek, megkérdőjeleznek, mindennel újra és újra vissza akarnak húzni a megszokotthoz, az övékéhez.</p> <p>Tudatosan vagy tudattalanul teszik mindezt? Ebből a szempontból lényegtelen. A lényeg, hogy én, te, nem vesszük észre és elindulunk vissza…</p> <p>Meg akarunk felelni egy kimondott vagy ki nem mondott elvárásnak, szeretnénk jól viselkedni, mindent megtenni, hogy mások velünk elégedettek lehessenek. S mindeközben eladjuk azt a mi számunkra a legeslegértékesebb: LELKÜNKET.</p> <p>Olyan ez, mint amikor mész a járdán, a megszokott járdán, azon amin egy óriási lyuk tátong és te minden alkalommal amikor arra mész, belelépsz, nem kerülöd ki, mert neked arra kell menned. Minden belelépésnél tágul a lyuk, már olyan mély, mint egy kút, de te még mindig arra jársz, újra és újra belelépsz.</p> <p>Belelépsz és már akkora, hogy elnyelt téged. Ott csücsülsz az alján. Ott ülsz és nem érted mi történik benned, veled. Hol van a járda, hol van az életed? Hogy kerültél ide?</p> <p>Sötét van, olyan sötét van a gödörben, hogy becsukod a szemedet. Majd becsukod a szívedet is és csak ott ülsz csendben. A magad csendjében, ami egyre jobban összenyom téged. Ott ülsz és szenvedsz. Szenvedsz, mert nem látsz, nem érzékelsz semmit, korom sötét van.</p> <p>Azon elmélkedsz, hogy lehet ilyen sötét, mi történhetett?</p> <p>Nem látsz, nem érzékelsz, csak kérdezel. Magadtól kérdezel, mert itt egyedül vagy. Egyedül estél be ide.</p> <p>Telnek a percek, órák, napok s talán hetek is. Egyre nehezebb, egyre jobban szenvedsz. Egód is feladja, nincs több válasz, dermedt csend lett. Fekete sötét és hideg van. Legyen már vége! Engedjen valaki ki innen!</p> <p>Valami történik és megváltozik minden! Pontosan úgy, mint az elején. Megváltozik. Kinyitom végre a szememet. Látom, hogy én vagyok, látom, hogy hol vagyok, még nem tudom, hogy kerültem ide, de azt tudom, hogy kimegyek innen. Felállok végre és már látom a fényt a sötétben, a gödör a derekamig ér, kimászhatok belőle.</p> <p>Erőt gyűjtök és kimászok. A gödör mellé állok. Mellé állok és elhatározom, hogy mostantól elkerülöm.</p> <p>Elkerülöm akkor is ha másoknak ez nem tetszik, elkerülöm akkor is ha nem értik. Ez az én gödröm, azt teszek vele amit csak akarok, így hát mostantól elkerülöm!</p> <p>Elindulok egy másik úton, másik járdán és figyelek. Figyelek, hogy ha itt is lenne gödör, akkor időben észrevegyem és elkerülhessem.</p> <p>Egyik kedvenc versem ide illik éppen:</p> <p>Portia Nelson: Önéletrajz öt fejezetben</p> <p>1.Sétálok végig az utcán.</p> <p>Van egy mély lyuk a járdán</p> <p>Beleesek.</p> <p>Elveszett vagyok… remény nélküli.</p> <p>Nem az én hibám.</p> <p>Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.</p> <p>2. Sétálok ugyanazon az utcán.<br /> Van egy mély lyuk a járdán,</p> <p>Úgy teszek, mintha nem látnám.</p> <p>Megint beleesek.</p> <p>Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.</p> <p>De nem az én hibám.</p> <p>Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.</p> <p>3. Sétálok ugyanazon az utcán.<br /> Van egy mély lyuk a járdán.</p> <p>Látom, hogy ott van.</p> <p>Mégis beleesek… ez már szokás.</p> <p>Nyitva a szemem,</p> <p>Tudom hol vagyok.</p> <p>Az én hibám.</p> <p>Azonnal kikerülök onnan.</p> <p>4. Sétálok ugyanazon az utcán<br /> Van egy mély lyuk a járdán.</p> <p>Kikerülöm.</p> <p>5. Egy másik utcán sétálok.</p> <p>Váradi Andrea<br /> <a href="http://talentumok.com" target="_blank" rel="nofollow">http://talentumok.com</a></p>richhttps://talentum.cafeblog.hu/files/2015/01/ÓCEÁN-150x150.jpg150150