1.0https://talentum.cafeblog.huTalentumok Világahttps://talentum.cafeblog.hu/author/talentumok_vilaga/<p><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption">Keresőnek mondanám azt a férfit, akiről ez a történet szól.<br /> Keresőnek azt nevezzük, aki keres, de nem feltétlenül talál. <br /> Nem is feltétlenül tudja, hogy mit keres, egyszerűen keresésnek tekinti az életét.<br /> <br /> Egy napon a kereső úgy érezte, hogy Kammir városába kell mennie. Már régen megtanulta, hogy szigorúan követnie kell az ismeretlenből, a bensőjéből származó előérzeteit, úgy hogy mindent hátraha<span class="text_exposed_show">gyva el is indult. Két álló nap gyalogolt poros utakon, mire megpillantotta a távolban Kammir városát. Nem sokkal azelőtt, hogy elérte a város szélét, a gyalogút jobb oldalán egy domboldalra lett figyelmes. Üde, zöld színben pompázott fák, madarak, gyönyörű virágok tarkították; alacsony, lakkozott léckerítés övezte.<br /> Bronzfényben csillogó kiskapu csábította hogy belépjen.<br /> <br /> Hirtelen megérezte, hogy nem is érdekli már a város, engedett a csábításnak, hogy egy kicsit megpihenjen itt. A kereső bement a kapun, és lassan elindult, körülötte itt is, ott is kövek fehérlettek elszórva a fák között. Hagyta, hogy pillantása megpihenjen a színpompás paradicsom minden apró részletén, akár egy pillangó.<br /> Szeme a kereső szeme volt, s talán ezért is vette észre rögtön az első kövön a feliratot:<br /> <br /> Abdul Tarek, élt nyolc év hat hónap két hét három napot.<br /> <br /> Beleborzongott, amikor rájött, hogy nem akármilyen kő ez, hanem síremlék. Szomorúan állapította meg, hogy ilyen fiatalon kellett valakit ide temetni. A férfi körülnézett, és látta, hogy a szomszédos kövön is van felirat. Odament, és elolvasta:<br /> <br /> Dzsamir Kalib, élt öt év nyolc hónap három hetet.<br /> <br /> A kereső megrendülten állt. Temető ez a gyönyörű hely, és minden egyes kő valakinek a sírját jelzi! Egyenként végignézte a köveket. Mindegyiken hasonló sírfeliratot látott: egy nevet és a halott pontos életkorát. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a legidősebb halott is csak alig valamivel több mint tizenegy éves volt...<br /> Mérhetetlen megrendülésében sírva fakadt. <br /> <br /> A temetőőr éppen arra járt, odalépett hozzá. Egy pillanatig néma csöndben nézte, ahogy sír az idegen, aztán megkérdezte, hozzátartozóját gyászolja-e.<br /> • Nem, nem a hozzátartozómat - felelte a kereső. - Hanem mi történt itt? Mily borzalom esett ezen a városon? Miért a sok halott gyermek ebben a temetőben? Milyen szörnyűséges átok ül e város népén, hogy külön sírkertet kellett létrehoznia a gyermekeknek?<br /> Az idős férfi elmosolyodott.<br /> • Nyugodjon meg. Nincs rajtunk semmiféle átok. Csak egy régi hagyomány él tovább körünkben. Elmesélem. Amikor valaki betölti a tizenötödik évét, a szülei ajándékoznak neki egy ilyen könyvecskét, mint amilyent én is itt hordok a nyakamban. A hagyomány úgy kívánja, hogy attól a naptól fogva valahányszor nagy örömben van része a gyermeknek, kinyitja a könyvecskét, és feljegyzi:<br /> <br /> Bal oldalra, hogy mi volt...<br /> jobbra pedig, hogy meddig tartott az öröme.<br /> Megismerkedett a menyasszonyával, beleszeretett. meddig tartott a lángoló szenvedély, a megismerkedés öröme? Egy hétig? Kettőig? Három és fél hétig?<br /> Aztán az első csók izgalma, az első csók felejthetetlen öröme - az meddig is tartott? A csók másfél percéig? Két napig? Egy egész héten át?<br /> És a terhesség, az első gyermek születésének öröme?<br /> És a barátok esküvője? <br /> És a találkozás a távoli vidéken élő testvérbáttyal?<br /> Mennyi ideig tartott az öröme ilyenkor?<br /> Órákig? Napokon át? <br /> Úgyhogy feljegyzünk minden pillanatot, amit élvezünk... minden egyes pillanatot.<br /> <br /> Mikor valaki meghal, nálunk az a szokás, hogy kinyitjuk a könyvecskéjét, összeadjuk mennyi ideig tartott az öröme, és ezt írjuk a sírjára. Mert szerintünk csak ez az igazi idő, amit ÉLT.<br /> <br /> /Jorge Bucay - Elgondolkodtató történetek/</span></span></span></p>richhttps://talentum.cafeblog.hu/files/2014/12/kövek-150x150.jpg150150