<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name></provider_name><provider_url>https://talentum.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Talentumok Világa</author_name><author_url>https://talentum.cafeblog.hu/author/talentumok_vilaga/</author_url><title>A leláncolt elefánt</title><html>&lt;p&gt;&lt;span id=&quot;fbPhotoSnowliftCaption&quot; class=&quot;fbPhotosPhotoCaption&quot;&gt;&lt;span class=&quot;hasCaption&quot;&gt;Kis srác koromban imádtam a cirkuszt, a legjobban pedig az állatokat szerettem a cirkuszban. Főleg egy elefánt vonta magára a figyelmemet, később megtudtam, hogy más gyerekeknek is ő volt a kedvence. Az előadás alatt az a hatalmas állat csodákat művelt mérhetetlen súlyával, hatalmas méretével és erejével... De az elő-adás után is, meg nem sokkal azelőtt is, hogy visszajött vo&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;lna a színpadra, az elefánt egyik lábánál fogva mindig láncra volt kötve egy kis karóhoz.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Vékonyka kis karó volt, alig pár centinyire a földbe szúrva. A lánc ugyan vastag, erős volt, számomra mégis nyilvánvalónak tűnt, hogy ha egy állat képes egyetlen rántással tövestül kitépni egy fát, akkor könnyűszerrel kiszabadíthatná magát e karó fogságából és elszaladhatna.&lt;br /&gt; A rejtély továbbra is egyértelmű számomra.&lt;br /&gt; Akkor meg mi tartja ott?&lt;br /&gt; Miért nem szalad el?&lt;br /&gt; Öt-hat éves koromban még bíztam az idősebbek tudásában. Megkérdeztem hát egy tanárt, az egyik szülőmet vagy nagybácsimat, mi a titka az elefántnak. Egyikük azt felelte, az_ elefánt azért nem szökik meg, mert idomítva van.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Erre én magától értetődően azt kérdeztem: „Hogyha idomítva van, akkor meg miért tartják láncon?&quot;&lt;br /&gt; Nem emlékszem, hogy megnyugtató választ kaptam volna. Idővel aztán elfelejtettem az elefánt és a karó rejtélyét, csak akkor jutott eszembe, amikor másokkal is találkoztam, akik szintén föltették magukban ezt a kérdést.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Pár éve rájöttem, hogy szerencsére valaki nekem elég okos választ adott a kérdésre:&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; A cirkuszi elefánt azért nem szökik meg, mert egészen kicsi korától fogva egy ehhez hasonló karóhoz kötve él.&lt;br /&gt; Behunyt szemmel magam elé képzeltem a védtelen, újszülött elefántot a karóhoz kötve. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban a kis elefánt rángatta-cibálta magát, erővel igyekezett ki-szabadulni a béklyóból. Ámde hiába erőlködött, nem sikerült, mert hozzá képest nagyon erős volt az a karó.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Elképzeltem, ahogy kimerülten alszik, s hogy másnap újból megpróbálja, és harmadnap is, negyednap is... Mígnem aztán - és az a nap szörnyű lehetett az állat életében - belenyugodott, hogy nem tehet semmit, és megbékélt a sorsával.&lt;br /&gt; Az a hatalmas, erős elefánt, amelyet a cirkuszban látunk, azért nem szökik meg szegény, mert azt hiszi, hogy nem tud.&lt;br /&gt; Még él benne az emlék, hogy milyen tehetetlennek érezte magát nem sokkal azután, hogy megszületett.&lt;br /&gt; És ami a legrosszabb, soha nem vonta komolyan kétségbe ezt az emlékét.&lt;br /&gt; Soha, de soha többé nem tette próbára az erejét...&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; - így van ez, Demián. Egy kicsit mindnyájan olyanok vagyunk, mint a cirkuszi elefánt: száz meg száz karóhoz kötve mozgunk a világban, amelyek korlátozzák a szabadságunkat.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Úgy élünk, hogy egy csomó dologról azt gondoljuk, „nem tudjuk megtenni&quot;, és csakis azért, mert egyszer régen, még kiskorunkban megpróbáltuk, és nem sikerült.&lt;br /&gt; Ugyanazt tettük akkor, amit az elefánt, és ezt az üzenetet véstük emlékezetünkbe: Nem tudom, nem tudom, és soha nem is fogom tudni.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Úgy nőttünk fel, hogy bennünk maradt ez az üzenet, melyet mi magunk kényszerítettünk rá magunkra, ezért sohasem próbáltunk meg újra elszabadulni a karótól.&lt;br /&gt; Hogyha néha a bilincs szorítását érezzük, és halljuk a lánccsörgést, odasandítunk a karóra, és arra gondolunk:&lt;br /&gt; Nem tudom, és soha az életben nem is fogom tudni megtenni.&lt;br /&gt; Jorge hosszan hallgatott. Aztán közelebb jött hozzám, leült elém a földre, és így folytatta:&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; - Teveled is ez a helyzet, Demi. Annak a hajdani Demiánnak az emléke kondicionálja az életed, aki már nem létezik, és aki nem tudott valamit megtenni.&lt;br /&gt; Az egyedüli módja, hogy megtudd, sikerül-e megtenni, ha megint megpróbálod, de szívvel-lélekkel... Szívvel-lélekkel!&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; /Jorge Bucay: Életmesék/&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://talentum.cafeblog.hu/files/2014/12/leláncolt-elefánt-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>