Vannak helyzetek, emberek amiket, akiket id\u0151k\u00f6z\u00f6nk\u00e9nt el kell engednem. El kell engedni, hogy jobban m\u00e1r ne tudjon f\u00e1jni. Mert ilyenkor f\u00e1j, mert m\u00e1r nem val\u00f3di. Nem val\u00f3di a pillanat, a figyelem, az \u00e9rint\u00e9s, az \u00e9rz\u00e9s, a szeretet. Csak elj\u00e1tszom\u2026mert megszoktam. Mert jobb elj\u00e1tszani, mint elvesz\u00edteni. T\u00f6bbet \u00e9r a hamis, mint az, amibe ker\u00fcl a val\u00f3di. Ragaszkodom. El\u0151sz\u00f6r azt gondolom, hogy a m\u00e1sikhoz vagy a szitu\u00e1ci\u00f3hoz, de azt\u00e1n r\u00e1\u00e9bredek, hogy tulajdonk\u00e9ppen az ill\u00fazi\u00f3hoz. Ahhoz az ill\u00fazi\u00f3hoz, amit magamnak teremtettem. Megteremtettem ezt a val\u00f3tlan \u00e9rz\u00e9st, mert ez is t\u00f6bb, mint a semmi. Vele, a m\u00e1sikkal is jobb, mint egyed\u00fcl lenni. Feladom \u00f6nmagamat egy val\u00f3tlan \u00e9rz\u00e9s\u00e9rt, helyzet\u00e9rt. Ezt teszem, mert az gondolom, tal\u00e1n mindenki m\u00e1s is ezt teszi.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n egyszer csak el\u00e9rkezik az a pont, amikor bennem valami megv\u00e1ltozik, valami mindezt megel\u00e9geli. Ilyenkor kiny\u00edlik bennem valami, \u00e9s olyan dolgokat l\u00e1tok meg, ami tal\u00e1n nem is emberi. Bepillant\u00e1st nyerhetek egy olyan val\u00f3s\u00e1gba, ami Isteni. \u00c9rzem, hogy ez is hozz\u00e1m tartozik, valami\u00e9rt m\u00e9gis t\u00e1voli. Ahhoz, hogy ide meg\u00e9rkezhessek, val\u00f3ban meg kell \u00e9rkezni. Ide nem lehet a szok\u00e1sos m\u00f3don bel\u00e9pni, itt le kell t\u00e9rdelni. Le kell t\u00e9rdelni \u00e9s f\u00f6lfel\u00e9 kell n\u00e9zni. El kell engednem az emberit, hogy befogadhassam az Istenit. Oda kell adni mindent, ami nem hozz\u00e1m, nem a val\u00f3di \u00f6nmagamhoz tartozik. Most meg kell \u00e9rtenem, hogy mi\u00e9rt kell ezt tenni \u00e9s azt\u00e1n el kell engedni. Elengedni, hogy mehessen, \u00e9s hely\u00e9be \u00faj j\u00f6hessen. Most nem kell meg\u00e1llni, nem kell k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni, m\u00e1sokkal foglalkozni, probl\u00e9m\u00e1kat megoldani, seg\u00edteni\u2026most egyszer\u0171en tov\u00e1bb kell menni.<\/p>\r\n
Tov\u00e1bb kell menni, hogy magammal lehessek, hogy meg\u00e9rkezhessek \u00f6nmagam bels\u0151 csendj\u00e9be, szent\u00e9ly\u00e9be. Bels\u0151 csendemben term\u00e9szetesen L\u00e9tezem. Megnyugv\u00e1st \u00e9rzek, \u00e9rzem, hogy meg\u00e9rkeztem. Egyenletesen l\u00e9legzem, sz\u00edvem megpihen. T\u00e9rdre borulva kezemet im\u00e1ra kulcsolom, \u00e9s besz\u00e9lek\u2026elmondom Istennek, hogy mennyire f\u00e1j nekem. Az \u00f6sszes f\u00e1jdalmamat megosztom vele. Elmondom, hogy itt, ezen a ponton \u00e9n most nem tudok m\u00e1r t\u00f6bbet tenni, elengedem. Mik\u00f6zben ezt teszem, csak figyelek. Figyelek egyszerre befel\u00e9 \u00e9s kifel\u00e9, hogy mi az, ami v\u00e1ltozik bennem. Nem mozdulok, de \u00e9ber vagyok, minden \u00e9rz\u00e9kszervemmel figyelek. Valamit v\u00e1rok. Tal\u00e1n csod\u00e1t v\u00e1rok v\u00e9gre. Hogy az, amit \u00e9n nem tudtam megoldani, az most m\u00e1r t\u0151lem f\u00fcggetlen\u00fcl megold\u00f3djon. Sz\u00fcks\u00e9gem van erre a csod\u00e1ra, minden sejtemben \u00e9rzem. \u00c9rzem, s\u0151t tudom, hogy megt\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9rzem, m\u00e1r itt van a leveg\u0151ben\u2026m\u00e9g nem l\u00e1tom, m\u00e9g nem \u00e9rem el, m\u00e9gis tudom, valami tudja bennem.<\/p>\r\n
Elfogadtam a sorsomat, szenvedtem tal\u00e1n m\u00e1r eleget ahhoz, hogy a csoda velem is megt\u00f6rt\u00e9njen. El tudom fogadni azt, amit a Mindens\u00e9g akar t\u0151led \u00e9s t\u0151lem. Nem harcolok vele \u00e9s nem harcolok m\u00e1r veled vagy \u00e9rted. Meg\u00e9rtettem, hogy ami t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk, annak van \u00e9rtelme, annak valami\u00e9rt pontosan \u00fagy kell lennie.<\/p>\r\n
Ma m\u00e1r l\u00e1tom az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9seket, tudom, hogy mindennek meg volt a maga \u00e9rtelme. S ha m\u00e1st nem is, de al\u00e1zatot tanultam minden neh\u00e9z helyzetben. H\u00e1l\u00e1s vagyok \u00e9rte, mert \u00edgy aki, ami nem szolg\u00e1lt, azt elengedtem. Itt t\u00e9rdelek most el\u0151tted, \u00e9s arra k\u00e9rlek, hogy l\u00e1ss meg engem \u00e9s adj nekem a vil\u00e1godban helyet! M\u00e1r nem akarok seg\u00edteni, csak itt szeretn\u00e9k lenni. Egy\u00fctt, veletek.<\/p>\r\n
Meg\u00e9rtettem, amit meg kellett \u00e9rteni, most m\u00e1r \u00e9rezni szeretn\u00e9lek. Megnyitom fel\u00e9d a sz\u00edvemet \u00e9s ett\u0151l a pillanatt\u00f3l kezdve szeretek \u00e9s megosztom a vil\u00e1ggal a F\u00e9nyemet. Al\u00e1zattal elengedek mindent, amit el kell engednem ehhez. K\u00e9szen \u00e1llok r\u00e1, hogy megt\u00f6rt\u00e9njen.<\/p>\r\n
\u00c9n l\u00e1tlak t\u00e9ged \u00e9s te l\u00e1thatsz engem! Tal\u00e1lkozzunk a szeretet ter\u00e9ben!<\/p>\r\n
V\u00e1radi Andrea<\/p>\r\n