{"version":"1.0","provider_name":"","provider_url":"https:\/\/talentum.cafeblog.hu","author_name":"Talentumok Vil\u00e1ga","author_url":"https:\/\/talentum.cafeblog.hu\/author\/talentumok_vilaga\/","title":"Tal\u00e1lkoz\u00e1sok","html":"

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erd\u0151 k\u00f6zep\u00e9n \u00e1llt egy \u00f3ri\u00e1si fa, a T\u00fcnd\u00e9rek lakja. Ott \u00e9l az iciri \u2013 piciri kis t\u00fcnd\u00e9r, Sz\u00f3fia.<\/p>\r\n

Sz\u00f3fia vid\u00e1man j\u00e1tszott minden nap t\u00fcnd\u00e9r bar\u00e1taival. Sokszor fog\u00f3csk\u00e1ztak, Sz\u00f3fia volt az, akit mindig fog\u00f3nak v\u00e1lasztottak. \u0150 ennek m\u00e9g \u00f6r\u00fclt is, \u00fagy \u00e9rezte kit\u00fcntett\u00e9k ezzel a t\u00f6bbiek. Nagy b\u00fcszk\u00e9n futott ut\u00e1nuk, hogy elkapja \u0151ket, de folyton csapd\u00e1kba botlott\u2026 a minap egy p\u00f3k h\u00e1l\u00f3j\u00e1ba futott, rettent\u0151en belegabalyodott, \u00f3r\u00e1kig tartott neki mire kim\u00e1szott bel\u0151le, s mire kiszabadult, bar\u00e1tai sz\u00e9tsz\u00e9ledtek, semerre sem tal\u00e1lta \u0151ket, r\u00e1ad\u00e1sul be is esteledett\u2026 kezdett f\u00e1zni az apr\u00f3 t\u00fcnd\u00e9r, reszketett, mint a ny\u00e1rfalev\u00e9l, de ez a hidegs\u00e9g m\u00e1s volt, mint az \u00e9jszaka h\u0171v\u00f6se, ez ann\u00e1l sokkal dermeszt\u0151bb \u00e9s fagyosabb volt. Egyszer csak azt \u00e9rezte, hogy valami megragadja \u00e9s ber\u00e1ntja valami s\u0171r\u0171be:<\/p>\r\n

Leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodtam, e nem \u00e9reztem, hogy seg\u00edtene, r\u00fagkap\u00e1ltam, h\u00e1tha meg\u00e1ll\u00edthatom, de legbel\u00fcl tudtam semmit nem tehetek m\u00e1r ellene. Majd a leveg\u0151 meg\u00e1llt, egy helyben lebegtem, de dermedt volt minden egy pillanatra majd fen\u00e9kre estem. N\u00e9ztem k\u00f6rbe hol lehetek, sz\u00fcrk\u00e9s \u2013 k\u00e9k volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem minden, egyetlen egy pontban f\u00e9nylett feh\u00e9ren valami\u2026 egy g\u00f6mb, egy \u00e1llv\u00e1nyon. \u00d3vatosan, lassan fel\u00e1lltam figyelve arra, hogy a fejemet be ne \u00fcssem, b\u00e1r nem \u00e9rtettem \u2013 e f\u00e9lelmemet, mert egy \u00fcres t\u00e9rben \u00e1lltam. Fel\u00e1lltam \u00e9s lassan, nesztelen\u00fcl tettem egyik l\u00e1bamat a m\u00e1sik ut\u00e1n, kiss\u00e9 a g\u00f6mb f\u00f6l\u00e9 hajoltam \u00e9s kezeimet finoman a g\u00f6mbre helyeztem. F\u00fcst gomolygott a g\u00f6mb belsej\u00e9ben, majd \u00e9rint\u00e9semre a f\u00fcst egy j\u00f3l kivehet\u0151 k\u00e9pp\u00e9 form\u00e1l\u00f3dott. Magamat l\u00e1ttam, a d\u00e9lut\u00e1nt \u00e9s a t\u00f6bbi t\u00fcnd\u00e9rt, \u00e9n \u00e9ppen sz\u00e1molok, k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k a fog\u00f3csk\u00e1ra, \u0151k pedig \u00e9pp a p\u00f3kkal sz\u00f6vetkeztek, hogy sz\u0151j\u00f6n egy h\u00e1l\u00f3t az \u00fatba. L\u00e1ttam, ahogy belefutok \u00e9s l\u00e1ttam a t\u00f6bbieket, amint egy bokorb\u00f3l v\u00e9gig n\u00e9zik v\u00edv\u00f3d\u00e1somat a csapd\u00e1val, majd miel\u0151tt kiszabaduln\u00e9k, \u0151k hazafutnak.<\/p>\r\n

Nem tudtam mire v\u00e9ljem ezt, hogy ker\u00fcltem egy\u00e1ltal\u00e1n ide \u00e9s mi\u00e9rt mutatta ezt a g\u00f6mb?<\/p>\r\n

Egy hang sz\u00f3lalt meg a hom\u00e1lyb\u00f3l: \u201eMert ez az, amit te odalent nem l\u00e1thatt\u00e1l. Megvezettek \u0151k. Szerettem volna l\u00e1ttatni veled, amit \u00e9n l\u00e1tok.\u201d<\/p>\r\n

A hanghoz kisv\u00e1rtatva egy alak is t\u00e1rsult. Hossz\u00fa k\u00f6penye volt, anyaga l\u00e1gy, k\u00f6nny\u0171, b\u00e1rsonyos \u00e9s f\u00e9nyes, a f\u00f6ldig omlott le, sz\u00edne, mint a t\u00e9rnek, sz\u00fcrk\u00e9s \u2013 k\u00e9k, m\u00e9ly sz\u00edne volt. magass\u00e1ga hatalmas volt, a k\u00f6peny csukly\u00e1j\u00e1t nem is l\u00e1ttam, hom\u00e1lyba veszett, de hangja m\u00e9g is mintha f\u00fclembe s\u00fagta volna. Hangja m\u00e9ly volt, de nem fenyeget\u0151, de h\u00e1tborzongat\u00f3, eleve elrendelt, ezt \u00e9reztem szavai hallat\u00e1n.<\/p>\r\n

K\u00e9rtem, hogy engedjen vissza t\u00e1rsaimhoz, nem \u00e9rtettem semmit abb\u00f3l, amit mondott, csak az \u00e9rz\u00e9st \u00e9reztem, amit kiv\u00e1ltott bennem hangja. Fej\u00e9t ingatva hajolt le hozz\u00e1m az alak, tenyer\u00e9be vettem \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban, \u00e1gyamban tal\u00e1ltam magam. Kimer\u00edtett az a nap, \u00edgy egy \u2013 k\u00e9t forgol\u00f3d\u00e1s ut\u00e1n, \u00e1lomra hajtottam fejem a lev\u00e9ltakar\u00f3m alatt. Reggel kinyitottam szemem, s az el\u0151z\u0151 nap oly t\u00e1volinak t\u0171nt, mintha csup\u00e1n \u00e1lom lett volna az eg\u00e9sz\u2026 de nem volt id\u0151m v\u00e9giggondolni, mert t\u00fcnd\u00e9rt\u00e1rsaim rontottak be szob\u00e1mba \u00e9ktelen ricsajjal, az ablakon is kopogtak folyton \u00e9s h\u00faztak ki az \u00e1gyb\u00f3l, hogy menj\u00fcnk a vir\u00e1gok k\u00f6z\u00e9 j\u00e1tszani. Van egy j\u00e1t\u00e9k, ami a kedvencem volt r\u00e9gen. A tulip\u00e1nokkal szoktuk j\u00e1tszani. K\u00e9t t\u00fcnd\u00e9r megfogja egym\u00e1s kez\u00e9t, k\u00f6z\u00f6sen kin\u00e9znek maguknak egy tulip\u00e1nt a sz\u00edne, form\u00e1ja, nagys\u00e1ga alapj\u00e1n, mikor melyik. Megfogjuk egym\u00e1s kez\u00e9t, sz\u00e1rnyunkat megrezzentj\u00fck, majd a kiv\u00e1lasztott tulip\u00e1n f\u00f6l\u00e9 rep\u00fcl\u00fcnk \u00e9s elhagyva a sz\u00e1rnycsap\u00e1sokkal, belehuppanunk a szirmok k\u00f6zep\u00e9be.<\/p>\r\n

A szirmok selymes simogat\u00e1sa \u00f6ssze nem hasonl\u00edthat\u00f3 m\u00e1s \u00e9rz\u00e9ssel, ott a szirmok finom \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben biztons\u00e1gban \u00e9rzem magam, b\u00e9kess\u00e9g van ott bent. L\u00e1baimat a bib\u00e9knek t\u00e1masztom, hanyatt fekszem, kezeim, sz\u00e1rnyaim sz\u00e9tt\u00e1rva, felfel\u00e9 n\u00e9zek, n\u00e9zem a k\u00e9kl\u0151 eget, s k\u00f6zben tudom, hogy nem vagyok egyed\u00fcl, tudom, hogy ott van egyik t\u00fcnd\u00e9rt\u00e1rsam. De \u00fagy tudom, hogy nem kell mindig r\u00e1n\u00e9znem, hogy tudjam, csak \u00e9rzem a jelenl\u00e9t\u00e9t. \u0150 is felszabadultan fekszik az egyik szirmon \u00e9s m\u00e9g csak besz\u00e9lgetn\u00fcnk sem kell, m\u00e9gis mindketten \u00e9rtj\u00fck \u00e9s \u00e9rezz\u00fck a m\u00e1sikat, egym\u00e1st.<\/p>\r\n

Im\u00e1dtam ezt a fajta csendet, de az \u00e9vek alatt ez a j\u00e1t\u00e9k megv\u00e1ltozott, vagyis a r\u00e9sztvev\u0151i v\u00e1ltoztak\u2026<\/p>\r\n

Ahogy r\u00e9gen, most is h\u00edvtak a t\u00f6bbiek, hogy tulip\u00e1nozzunk, de m\u00e1s szab\u00e1lyokat tal\u00e1ltak ki\u2026 hogy \u00e1ll\u00edt\u00e1suk szerint izgalmasabb legyen. M\u00e1r nem p\u00e1rban kellett tulip\u00e1nt v\u00e1lasztani, hanem egyed\u00fcl \u00e9s itt k\u00e9t fog\u00f3 is volt, akiknek az volt a feladata, hogy megtal\u00e1lja az \u00f6sszes t\u00fcnd\u00e9rt, akik elrejt\u0151ztek a tulip\u00e1nokban, majd rajta\u00fct\u00e9sszer\u0171en kil\u00f6kj\u00e9k \u0151ket onnan. A v\u00e9g\u00e9n a k\u00e9t fog\u00f3 nagy hahot\u00e1z\u00e1sban t\u00f6r ki.<\/p>\r\n

Az el\u0151z\u0151 napi p\u00f3kh\u00e1l\u00f3 ut\u00e1n nem voltam feldobva az \u00f6tlett\u0151l, de v\u00e9g\u00fcl csak elmentem, de legf\u0151k\u00e9pp az\u00e9rt, mert nagyon hi\u00e1nyoztak a tulip\u00e1nok. A mez\u0151 felett meg\u00e1lltunk, a fog\u00f3k elfordultak, majd mindenki odarep\u00fclt a kiszemelt tulip\u00e1nj\u00e1hoz. \u00c9n most egy fekete sz\u00edn\u0171t n\u00e9ztem ki magamnak. Rem\u00e9ltem, hogy ott nem tal\u00e1lnak r\u00e1m, eddig mindig kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3 voltam, hogy melyik sz\u00edn\u0171ekbe b\u00fajok, de most nagyon szerettem volna, ha egyed\u00fcl hagynak. Szerencs\u00e9re a fekete tulip\u00e1n a mez\u0151 sz\u00e9l\u00e9n \u00e1llt, t\u00e1vol a zajos fog\u00f3csk\u00e1t\u00f3l, ami mindig a mez\u0151 k\u00f6zep\u00e9n szokott j\u00e1tsz\u00f3dni. Sz\u00e9pen odarep\u00fcltem a tulip\u00e1nhoz, de miel\u0151tt szirmai k\u00f6z\u00e9 fek\u00fcdtem volna, most \u00fagy \u00e9reztem meg kell k\u00e9rdeznem, hogy megengedi \u2013e. K\u00e9rd\u00e9semre egyik szirma kifel\u00e9 hajlott, ezt igennek vettem, r\u00e1helyeztem talpamat, szirma selymes tapint\u00e1s\u00fa volt \u00e9s hagytam, hogy belecsusszanjak vir\u00e1ga belsej\u00e9be.<\/p>\r\n

A bib\u00e9k k\u00f6r\u00e9 kuporodtam, s k\u00f6zben egyik tenyeremmel szirm\u00e1t simogattam, \u00e9rezni akartam finoms\u00e1g\u00e1t, kedvem lett volna sz\u00f3 szerint beleb\u00fajni szirmaiba \u00e9s eggy\u00e9 v\u00e1lni vele\u2026 m\u00edg simogattam arra k\u00e9rtem, hogy rejtsen el a t\u00fcnd\u00e9rek el\u0151l, k\u00e9rtem seg\u00edtsen, hogy ne tal\u00e1ljanak r\u00e1m. A t\u00fcnd\u00e9rt\u00e1rsak kacaja egyre t\u00e1volibbnak t\u0171nt, szemeim elnehez\u00fcltek, nem k\u00edv\u00e1ntam kinyitni \u0151ket, csak hagytam, hogy az \u00e1lmok vil\u00e1g\u00e1ba zuhanjak.<\/p>\r\n

Ringat\u00f3z\u00e1sra \u00e9bredtem, finom volt, l\u00e1gy, szeret\u0151\u2026 ny\u00fajt\u00f3zkodtam nagyot, szemeimet felnyitottam \u00e9s m\u00e1r s\u00f6t\u00e9t volt, a tulip\u00e1n szirmai sz\u0171ken, szorosan \u00e1lltak, de cseppet sem b\u00e1ntam. Csak egy iciri \u2013 piciri vil\u00e1goss\u00e1gra v\u00e1gytam, megfogtam h\u00e1t a tulip\u00e1n bib\u00e9j\u00e9t, ujjamat v\u00e9gigh\u00faztam rajta \u00e9s m\u00e1ris k\u00e9szen volt a l\u00e1mp\u00e1s. Most hanyatt d\u0151ltem, karjaimat \u00e9s sz\u00e1rnyaimat sz\u00e9tt\u00e1rtam, mint r\u00e9gen \u00e9s csak n\u00e9ztem felfel\u00e9. \u00dajra ringat\u00f3ztam a tulip\u00e1nnal, h\u0171s ny\u00e1ri szell\u0151 t\u00e1ncoltatta tulip\u00e1nomat az \u00e9j s\u00f6t\u00e9tj\u00e9ben. Kezeimmel ism\u00e9t simogatni kezdtem a szirmokat, k\u00e9rtem, hogy ny\u00edljon nekem sz\u00e9t, had l\u00e1ssam a csillagos eget \u00e9s a szirmok lassan engedni kezdtek szoross\u00e1gukb\u00f3l.<\/p>\r\n

\"ez\"<\/a><\/p>\r\n

Megk\u00f6sz\u00f6ntem a tulip\u00e1nnak, megk\u00f6sz\u00f6ntem, hogy itt van velem, egyed\u00fcl is \u00e9rezhettem volna magam, mert egy t\u00fcnd\u00e9r sem volt k\u00f6zelemben, de tudtam \u00e9reztem, hogy sokan vagyunk, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem vagyok egyed\u00fcl.<\/p>\r\n

\u00c9reztem a tulip\u00e1nt, melyben fek\u00fcdtem, de nem csup\u00e1n szirmait alattam, \u00e9reztem a sz\u00e1r\u00e1t, ahogy hajlik a sz\u00e9l mozg\u00e1s\u00e1val rugalmasan, nem \u00e1ll ellen neki, \u00e9reztem leveleit, melyek seg\u00edtik a sz\u00e1r tart\u00e1s\u00e1t, \u00e9reztem a f\u00f6ldben a gy\u00f6kereit, mely a hagym\u00e1j\u00e1b\u00f3l kifutnak, ahogy t\u00e1panyag\u00e9rt ny\u00fajt\u00f3zkodnak a talajban, \u00e9reztem a hagym\u00e1j\u00e1t, mely \u00e9leter\u0151vel duzzadt, mindig k\u00e9szen arra, hogy \u00fajra vir\u00e1gba borulhasson, minden tavasszal, \u00e9reztem kitart\u00e1s\u00e1t, t\u00fcrelm\u00e9t, m\u00edg kiv\u00e1rja a f\u00f6ldben a hossz\u00fa, t\u00e9li, fagyos h\u00f3napokat, m\u00edg megfagy, megkem\u00e9nyedik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte minden, de \u0151 akkor sem adja fel, felv\u00e9rtezve v\u00e1rja a tavasz els\u0151 napsugarait, hogy enyh\u00fcl\u00e9st hozzon \u00e9s t\u00fcrelmesen kiv\u00e1rja idej\u00e9t, amikor \u00fatj\u00e1ra ind\u00edthat egy \u00fajabb vir\u00e1got magj\u00e1b\u00f3l, aki majd sz\u00edvja mag\u00e1ban minden nap a Nap meleg\u00e9t, v\u00e1rva arra, hogy megjelenjen rajta vir\u00e1g bimb\u00f3ja, \u00e9rzem a hagyma, dagad\u00f3 b\u00fcszkes\u00e9g\u00e9t, amint a bimb\u00f3b\u00f3l a szirmok egyre ink\u00e1bb kivehet\u0151ek, el kezdenek sz\u00e9tv\u00e1lni \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vir\u00e1gg\u00e1 fejl\u0151di ki mag\u00e1t.<\/p>\r\n

\u00c9reztem a szell\u0151 mozg\u00e1s\u00e1t, az \u00fatj\u00e1t, ahogy hull\u00e1mzik a bokrok \u00e9s f\u00e1k, madarak, vir\u00e1gok, f\u0171sz\u00e1lak k\u00f6zt. \u00c9reztem a f\u00e1k lombkoron\u00e1j\u00e1t, ahogy meghajolnak a sz\u00e9l mozgat\u00e1s\u00e1ra, a leveleket, melyek m\u00e9g ny\u00e1ron \u00fagy ragaszkodnak a fa \u00e1gaihoz, a gallyakhoz, majd az \u0151sz k\u00f6zeledt\u00e9vel, bek\u00f6sz\u00f6nt\u00e9vel egyre t\u00f6bb lev\u00e9l int b\u00facs\u00fat e bar\u00e1ts\u00e1gnak \u00e9s hullik l\u00e1gyan a f\u00f6ldre, ahol sz\u00e1z meg sz\u00e1z lev\u00e9l tal\u00e1lkozik \u00e9s egy \u00faj bar\u00e1ts\u00e1g j\u00f6n l\u00e9tre, ahol csak a levelek vannak, egy avart k\u00e9pezve.<\/p>\r\n

\u00c9reztem a felh\u0151ket, sz\u00fcrke gomolyfelh\u0151k, melyek a v\u00edz s\u00faly\u00e1t\u00f3l sokkal lejjebb tart\u00f3zkodnak a t\u00f6bbi felh\u0151h\u00f6z k\u00e9pest. V\u00e1gynak vissza a magass\u00e1gokba, a t\u00f6bbi habk\u00f6nny\u0171, h\u00f3feh\u00e9r felh\u0151kh\u00f6z, ugyanakkor neh\u00e9z elengedni\u00fck \u00fatit\u00e1rsaikat a milli\u00f3nyi, milli\u00e1rdnyi v\u00edzcseppet, melyek habjaik k\u00f6z\u00e9 f\u00e9szkelt\u00e9k be magukat. Ezek a felh\u0151k b\u00e1natukban egyre s\u00f6t\u00e9tebbek lesznek, m\u00edgnem s\u00edrva fakadnak \u00e9s s\u00edr\u00e1sukkal k\u00f6nnyezik ki a milli\u00e1rdnyi v\u00edzcseppet, melyek al\u00e1hullnak az \u00e9gnek, b\u00facs\u00fat vesznek egym\u00e1st\u00f3l, de a felh\u0151k \u00e9s a cseppek is tudj\u00e1k, hogy \u00fajra tal\u00e1lkoznak majd, most azonban egy m\u00e1sik ismer\u0151s tal\u00e1lkoz\u00e1s pillanata v\u00e1r r\u00e1juk. A s\u00f6t\u00e9t felh\u0151k egyre vil\u00e1gosodnak, egyre k\u00f6nnyebb\u00e9 v\u00e1lnak, \u00e9s \u00fajra csatlakozhatnak a t\u00f6bbi habk\u00f6nny\u0171 felh\u0151h\u00f6z. Idelent pedig a v\u00edzcseppek tal\u00e1lkoz\u00e1sait\u00f3l cseng az erd\u0151. R\u00e1cseppennek egy \u2013 egy sziromra, falev\u00e9lre, f\u0171sz\u00e1lra, majd tov\u00e1bb g\u00f6rd\u00fclnek \u00e9s el\u00e9rik a talajt, besz\u00edv\u00f3dnak a f\u00f6ldbe, sz\u00e1mukra hosszabb utaz\u00e1s v\u00e1r, egy m\u00e1sfajta kaland, m\u00edg m\u00e1s t\u00e1rsaik tavakba, tengerekbe hullanak, mik\u00e9nt azonnal eggy\u00e9 v\u00e1lnak r\u00e9g nem l\u00e1tott t\u00e1rsaikkal\u2026<\/p>\r\n

Kimer\u00edt\u0151 volt ez az \u00e9rz\u00e9s, mintha ott lettem volna mindegyik tal\u00e1lkoz\u00e1sn\u00e1l, amik az el\u0151bb szemem el\u0151tt leperegtek, de most visszat\u00e9rtem magamhoz, \u00fajra l\u00e1ttam a tulip\u00e1n szirmait. De most m\u00e1r szerettem volna kib\u00fajni kicsit, finom \u00f6lel\u00e9s\u00e9b\u0151l. Megk\u00f6sz\u00f6ntem vend\u00e9gszeretet\u00e9t, megsim\u00edtottam utolj\u00e1ra, majd a t\u00f6bbi tulip\u00e1n fel\u00e9 rep\u00fcltem. Csod\u00e1ltam a sz\u00edn\u00fcket, milyen intenz\u00edvek, egy piros tulip\u00e1nhoz reppentem, \u00e1t\u00f6leltem, ahogy tudtam szirmait \u00e9s ringat\u00f3ztam vele, fejemet szirm\u00e1ra hajtottam \u00e9s \u00e9lveztem az \u00e9rz\u00e9st. Elb\u00facs\u00faztam t\u0151le \u00e9s tovasz\u00e1lltam, r\u00e1hagyatkoztam a sz\u00e9l mozg\u00e1s\u00e1ra, nem er\u0151lk\u00f6dtem\u2026 \u00edgy messzi \u2013 messzi ker\u00fcltem a r\u00e9gi T\u00fcnd\u00e9r lakt\u00f3l. Egyszer csak lesz\u00e1lltam a f\u00f6ldre, hatalmas f\u00e1k voltak mindenfel\u00e9, \u00f3vatosan l\u00e9pkedtem a talajon, b\u00e1r finom, puha \u00e9rz\u00e9s volt. Jobbra \u2013 balra forgattam a fejem h\u00e1tha megl\u00e1tok valamit, majd hirtelen a semmib\u0151l k\u00e9t t\u00fcnd\u00e9r bukkant fel, megragadt\u00e1k k\u00e9t oldalr\u00f3l kezeimet \u00e9s azonnal felsz\u00e1lltak velem a leveg\u0151be.<\/p>\r\n

Nem tudtam mire v\u00e9ljem, meg sem tudtam sz\u00f3lalni a meglepetts\u00e9gt\u0151l. R\u00e1juk n\u00e9ztem \u00e9s csak mosolyogtak. Az erd\u0151 belsej\u00e9ben egy dobon sz\u00e1lltunk le, onnan egy v\u00f6lgybe lehetett l\u00e1tni. K\u00e1pr\u00e1zatos volt. T\u0171zrak\u00e1s volt a v\u00f6lgy k\u00f6zep\u00e9n \u00e9s rengeteg t\u00fcnd\u00e9r \u00e1llta k\u00f6rbe, mik\u00f6zben l\u00e1gy zene sz\u00f3lt.<\/p>\r\n

R\u00e1n\u00e9ztem a k\u00e9t t\u00fcnd\u00e9rre k\u00e9rd\u0151n. R\u00e1m mosolyogtak \u00e9s csak annyit mondtak, hogy \u00f6r\u00fclnek annak, hogy itt vagyok, ha pedig kedvem tartja, csatlakozzak hozz\u00e1juk. \u00dajra lepillantottam a v\u00f6lgyre \u00e9s most \u00e9n ragadtam meg a k\u00e9t t\u00fcnd\u00e9r kez\u00e9t \u00e9s elrep\u00fcltem vel\u00fck a v\u00f6lgybe. Odalent meg\u00f6lelt\u00fck egym\u00e1st, majd be\u00e1lltunk a k\u00f6rbe. Otthonos \u00e9rz\u00e9s volt, j\u00f3 volt vel\u00fck. M\u00e1snap h\u00edvtak j\u00e1tszani a k\u00f6zeli mez\u0151re, elhangzott a tulip\u00e1n sz\u00f3 is. Vegyes \u00e9rzelmek t\u00e1madtak fel bennem, \u00f6r\u00f6m, ugyanakkor k\u00e9tely, hogy \u0151k hogyan j\u00e1tssz\u00e1k\u2026<\/p>\r\n

A mez\u0151n kider\u00fclt. \u00dagy j\u00e1tszottak, ahogy \u00e9n is szerettem, \u00edgy \u00f6r\u00f6mmel csatlakoztam hozz\u00e1juk.<\/p>\r\n

Kaufmann Alexandra<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/talentum.cafeblog.hu\/files\/2015\/02\/z\u00f6ldszem\u0171-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}