{"version":"1.0","provider_name":"","provider_url":"https:\/\/talentum.cafeblog.hu","author_name":"Talentumok Vil\u00e1ga","author_url":"https:\/\/talentum.cafeblog.hu\/author\/talentumok_vilaga\/","title":"A l\u00e1ny \u00e9s a lovas boldog \u00e9lete","html":"
\r\n
\r\n

Egyszer volt, hol nem volt, \u00e9lt egyszer egy l\u00e1ny, akit v\u00e1ros\u00e1nak lak\u00f3i sz\u00e1m\u0171ztek k\u00fcl\u00f6ncs\u00e9ge miatt.<\/p>\r\n

Egy k\u00f6zeli erd\u0151be vonultam el, \u00fagy \u00e9reztem ott majd b\u00e9kess\u00e9gre lelek. Egyed\u00fcl bolyongtam az erd\u0151 s\u0171r\u0171j\u00e9ben, m\u00edg nem ki\u00e9rtem egy tiszt\u00e1sra. Ott egy h\u00e1zik\u00f3t l\u00e1ttam meg, \u00e9gett odabenn a l\u00e1mp\u00e1s. T\u00e9tov\u00e1ztam, de v\u00e9g\u00fcl bekopogtam az ajt\u00f3n. Egy kedves, bar\u00e1ts\u00e1gos arc\u00fa \u00f6regap\u00f3 nyitott ajt\u00f3t, befogadott h\u00e1z\u00e1ba.<\/p>\r\n

L\u00e1nyak\u00e9nt tekintett r\u00e1m, s \u00e9n tan\u00edt\u00f3k\u00e9nt tiszteltem, rengeteg dologra megtan\u00edtott. A r\u00e9t \u00e9s erd\u0151 vir\u00e1gait ismertette meg velem, k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le gy\u00f3gy\u00edrek receptj\u00e9t adta \u00e1t nekem. Megtan\u00edtott a term\u00e9szethez igazodni, s min\u00e9l jobban kiismerni azt.<\/p>\r\n

Egy nap hossz\u00fa s\u00e9t\u00e1t tettem, mik\u00f6zben \u00e9pp n\u00f6v\u00e9nyeket gy\u0171jt\u00f6ttem, elkalandoztam gondolataim k\u00f6zt \u00e9s mikor \u00fajra az \u00fatra akartam figyelni, akkor d\u00f6bbentem r\u00e1, hogy let\u00e9rtem r\u00f3la. A f\u00e1k \u00e9s a n\u00f6v\u00e9nyek is m\u00e1sok voltak erre. Derengett, hogy az ap\u00f3 t\u00f6bbsz\u00f6r figyelmeztetett, hogy az erd\u0151 t\u00faloldal\u00e1n \u00e9l egy gonosz boszorka \u00e9s onnan m\u00e1r nem szabad n\u00f6v\u00e9nyt gy\u0171jtenem, mert azok m\u00e9rgez\u0151ek.<\/p>\r\n

R\u00e1n\u00e9ztem a csokor n\u00f6v\u00e9nyre a kezemben, de nem tudtam megmondani, hogy innen is, t\u00e9ptem \u2013 e vir\u00e1got, hiszen az is csak most t\u0171nt fel, hogy rossz helyen j\u00e1rok, ki tudja mennyi ideje t\u00e9rtem le az \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l. Gyorsan megfordultam, hogy elszaladjak onnan, de el\u0151ttem termett a boszorka. G\u00fanyos arccal n\u00e9zett r\u00e1m, s fenyeget\u0151en. Mormolt valamit, majd elt\u0171nt.<\/p>\r\n

Riadtan futottam vissza a h\u00e1zik\u00f3hoz, vagyis csak szerettem volna, de beesteledett \u00e9s nem tal\u00e1ltam vissza az \u00f6sv\u00e9nyre\u2026 lepihentem v\u00e9g\u00fcl egy fa t\u00f6v\u00e9ben, s elaludtam. Egy \u00e1lmot l\u00e1ttam egy forr\u00e1sr\u00f3l, v\u00edz zubogott le egy kis szikl\u00e1r\u00f3l. Fel\u00e9bredve \u00e1lmomb\u00f3l r\u00f6gt\u00f6n a forr\u00e1shoz akartam menni. De merre lehet?<\/p>\r\n

Hirtelen egy eg\u00e9sz szentj\u00e1nosbog\u00e1r rajt l\u00e1ttam elrep\u00fclni felettem, k\u00f6vettem \u0151ket, valami azt s\u00fagta, \u0151k tudj\u00e1k, merre kell menni. Nem telt bele f\u00e9l nap \u00e9s a szentj\u00e1nosbogarak seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel megtal\u00e1ltam a forr\u00e1st.<\/p>\r\n

\"waterfall01!\"<\/a><\/p>\r\n

Levetettem ruh\u00e1imat, egy lapos szikl\u00e1ra fektettem \u0151ket, s \u00e9n belel\u00e9ptem a v\u00edzbe. A v\u00edzfelsz\u00edn\u00e9n csak\u00fagy szikr\u00e1ztak a Nap sugarai. S \u00e9n elmer\u00fcltem a v\u00edzbe, fantasztikus \u00e9lm\u00e9ny volt, mintha \u00e9leter\u0151vel t\u00f6lt\u00f6tt volna fel a v\u00edz a b\u0151r\u00f6m\u00f6n kereszt\u00fcl.<\/p>\r\n

Egyszer csak l\u00f3dobog\u00e1sra lettem figyelmes, megijedtem, gyorsan kisz\u00e1lltam a v\u00edzb\u0151l, magamra kaptam ruh\u00e1imat \u00e9s a bokrok k\u00f6z\u00e9 b\u00fajtam. Egy lovas \u00e9rt a forr\u00e1shoz, lesz\u00e1llt lov\u00e1r\u00f3l, inni k\u00e9sz\u00fclt a forr\u00e1sviz\u00e9b\u0151l, de akkor fej\u00e9t hirtelen fel\u00e9m ford\u00edtotta, kez\u00e9b\u0151l hagyta kicsordulni a vizet \u00e9s elindult fel\u00e9m. Nagyon megrettentem, hogy vehetett itt \u00e9szre a bokrok s\u0171r\u0171j\u00e9ben? \u2026\u00e9s eszembe jutott, hogy biztos a nyakl\u00e1ncomon l\u00e9v\u0151 med\u00e1lon csillant meg a napf\u00e9ny, amit m\u00e9g \u00e9desany\u00e1mt\u00f3l kaptam. \u00c9n m\u00e9g mindig pr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszeh\u00fazni magam, hogy ne vegyen \u00e9szre, de mintha a bokrok is azt mondt\u00e1k volna: \u201eMutasd csak meg magad!\u201d<\/p>\r\n

A bokrok sz\u00far\u00f3s \u00e1gai k\u00f6z\u00e9 ny\u00falt a lovas \u00e9s fel\u00e9m ny\u00fajtotta a kez\u00e9t. Feln\u00e9ztem r\u00e1, f\u00e9lve, de kez\u00e9be tettem a kezem, s \u0151 kiemelt a bokrok k\u00f6z\u00fcl, karjaiba vett \u00e9s a szikl\u00e1n\u00e1l letett. Egym\u00e1s szem\u00e9be n\u00e9zt\u00fcnk, \u00e9s tudtuk, hogy tov\u00e1bb egy\u00fctt van dolgunk.<\/p>\r\n

A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban m\u00e1r seg\u00edtett fel a lov\u00e1ra \u00e9s egy\u00fctt indultunk neki a nagyvil\u00e1gnak. Teher volt a lov\u00e1nak, hogy kett\u0151nket vitte, ez\u00e9rt az egyik pihen\u0151n\u00e9l szereztem magamnak \u00e9n is egy lovat, \u00e9s \u00edgy v\u00e1gtattunk tov\u00e1bb.<\/p>\r\n

\u00c9pp egy kedves kis v\u00e1roshoz \u00e9rt\u00fcnk volna, amikor lovasom lova lebetegedett. Nem b\u00edrta tov\u00e1bb, k\u00e9rleltem, hogy sz\u00e1lljon fel az \u00e9n lovamra, s m\u00edg \u0151 m\u00e1sik lovat nem tal\u00e1l, az \u00e9n lovamon menj\u00fcnk tov\u00e1bb. Hajthatatlan volt, napokon kereszt\u00fcl csak t\u00e9bl\u00e1boltunk, s ez id\u0151 alatt lovasomat egyre f\u00e1radtabbnak l\u00e1ttam. De \u0151 nem k\u00e9rt a seg\u00edts\u00e9gemb\u0151l. Egy \u00e9jjel \u00e1lmomban megjelent a r\u00e9tr\u0151l a boszorka, \u00fajra hallottam mormol\u00e1s\u00e1t, de most m\u00e1r meg is \u00e9rtettem, el\u00e1tkozott a cs\u00faf boszorka: \u201e\u00c9leted v\u00e9g\u00e9ig egyed\u00fcl l\u00e9gy, ne legyen f\u00e9rfi, melletted ki t\u00fal\u00e9li. \u2013 Hacsak meg nem tudod f\u00fcr\u00f6szteni \u0151t, az \u00e9letforr\u00e1s\u00e1nak viz\u00e9ben.\u201d<\/p>\r\n

Les\u00fajtott. Akkor \u00e9n hoztam lovasomra a bajt? Ezt nem hagyhatom annyiban! T\u00falj\u00e1rok \u00e9n rajtad boszorka!<\/p>\r\n

\u00d6regap\u00f3t\u00f3l tanultaknak most nagy haszn\u00e1t vettem, olyan vir\u00e1gokat gy\u0171jt\u00f6ttem, melyb\u0151l \u00ednycsiklandoz\u00f3 te\u00e1t f\u0151ztem lovasomnak. Furcs\u00e1lta, hogy minek neki tea, de v\u00e9g\u00fcl kiitta az eg\u00e9szet, s m\u00e9ly \u00e1lomba szender\u00fclt. A szer egy teljes napon \u00e1t fejtette ki hat\u00e1s\u00e1t, az \u00fat a forr\u00e1shoz viszont 3 napig tartott. Nem volt mit tennem, b\u00edztam, hogy ereje telj\u00e9ben l\u00e9v\u0151 lovam b\u00edrja majd az iramot, s v\u00e1gtatunk, mint a sz\u00e9l, \u00e9s meg tudom t\u00f6rni az \u00e1tkot!<\/p>\r\n

Amint t\u00f6retlen\u00fcl haladtunk lovammal az erd\u0151k\u00f6n \u00e1t egyszer csak jajvesz\u00e9kel\u00e9st hallottam meg. Megtorpantunk, sietn\u00fcnk kell, de nem hagyhatom azt sem, hogy csak \u00edgy elmenjek, gondoltam majd visszaj\u00f6v\u00f6k, ha mi v\u00e9gezt\u00fcnk\u2026, de mi lesz, ha k\u00e9s\u0151 lesz m\u00e1r\u2026 a ki\u00e1lt\u00e1s fel\u00e9 vett\u00fck az ir\u00e1nyt, egy szakadt g\u00fany\u00e1ba \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, sz\u00far\u00f3s szem\u0171, de megt\u00f6rt f\u00e9rfi \u00e1llt el\u0151ttem\u2026 k\u00e9telyek gy\u00f6t\u00f6rtek, mi van, ha ez is a boszorka \u00e1rm\u00e1nykod\u00e1sa, \u00e9s \u0151 jelent meg itt, csak m\u00e1s alakban? De v\u00e9g\u00fcl megsz\u00f3l\u00edtottam a fura szerzetet, s megk\u00e9rdeztem mit tehetek \u00e9rte.<\/p>\r\n

\r\n

Becses kincsem esett le a m\u00e9lybe, dr\u00e1ga gyermekem, de \u00e9n m\u00e1r oly gyenge vagyok, l\u00e1baimban, kezeimben nincs er\u0151 a m\u00e1sz\u00e1shoz, \u00e9n lenn ragadn\u00e9k a szakad\u00e9kban, de te l\u00e1tom er\u0151s vagy, megtenn\u00e9d nekem, hogy felhozod a m\u00e9lyb\u0151l, amit elvesztettem?<\/p>\r\n

\u201cIgen\u201d \u2013 feleltem. De eg\u00e9sz testem remegett. Meredek lejt\u0151n vitt az \u00fat, le a m\u00e9lybe, ahol egyre s\u00f6t\u00e9tebb lett, majd le\u00e9rtem az alj\u00e1ra, de ott csak egy kend\u0151t tal\u00e1ltam. Fel hi\u00e1ba kiab\u00e1ltam volna, hogy ez az \u2013 e, amit keres, nem hallottuk egym\u00e1st a t\u00e1vols\u00e1g miatt, h\u00e1t nem volt mit tennem, a kend\u0151vel a kezemben visszaindultam.<\/p>\r\n<\/blockquote>\r\n

Mikor fel\u00e9rtem a f\u00e9rfihoz, fel\u00e9 ny\u00fajtottam a kend\u0151t, \u0151 erre arra k\u00e9rt, hogy t\u00f6r\u00f6ljem meg vele arc\u00e1t. Nem igaz\u00e1n \u00e9rtettem, \u00e9s kiss\u00e9 irt\u00f3ztam is att\u00f3l, hogy ezt megtegyem, arca tele volt kel\u00e9sekkel, cs\u00faf volt, szeg\u00e9ny. H\u00e1t most m\u00e1r nem visszakoztam v\u00e9g\u00fcl, gyorsan megcsin\u00e1lom, gondoltam, s had menjek utamra. Let\u00f6r\u00f6lgettem a f\u00e9rfi arc\u00e1t, \u00e9s \u00e9pphogy v\u00e9geztem, a szakadt ruh\u00e1s f\u00e9rfi semmiv\u00e9 v\u00e1lt, \u00e9s a hely\u00e9n f\u00e9ny\u00e1radatot l\u00e1ttam, sz\u00e9lesre t\u00e1rt sz\u00e1rnyakkal. Egy unikornis termett el\u0151ttem, s a f\u00e9rfi hangj\u00e1n \u00edgy sz\u00f3lt:<\/p>\r\n

\r\n

Visszaadtad bizalmamat az emberekben, \u00fclj fel h\u00e1tamra, s elviszlek egy szempillant\u00e1snyi id\u0151 alatt b\u00e1rhov\u00e1 a vil\u00e1gon.<\/p>\r\n<\/blockquote>\r\n

\"az<\/a><\/p>\r\n

Alig hittem a f\u00fclemnek, de k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban lovasommal m\u00e1r a forr\u00e1s mellett voltunk. Lovasomat levetk\u0151ztettem \u00e9s a forr\u00e1sviz\u00e9be engedtem \u0151t. Mell\u00e9 \u00e1lltam, \u00e9s megf\u00fcr\u00f6szt\u00f6ttem a forr\u00e1sban. Mire v\u00e9geztem, felnyitotta k\u00e9k szem\u00e9t, nem k\u00e9rdezett semmit, annyit mondott: \u201eK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.\u201d \u2013 \u00e9 s megcs\u00f3kolt. Ekkor egy fekete f\u00fcst sz\u00e1llt fel k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, a med\u00e1lb\u00f3l kavargott felfel\u00e9, \u00e9s a magasban sz\u00e9trobbant. Semmiv\u00e9 lett.<\/p>\r\n

Addig nem ismert \u00e9let\u00f6r\u00f6m, s vid\u00e1ms\u00e1g szabadult fel mindkett\u0151nkben, \u00e9s energi\u00e1val telve tudtuk folytatni k\u00f6z\u00f6s utunkat. Egy k\u00f6zeli v\u00e1rosban lovasomnak is szerezt\u00fcnk egy makkeg\u00e9szs\u00e9ges, pej lovat. Felsz\u00e1llt mindegyik\u0151nk a maga lov\u00e1ra, egym\u00e1s szem\u00e9be n\u00e9zt\u00fcnk vid\u00e1man, csintalanul, er\u0151vel telve. Tudtuk, hogy most m\u00e1r semmilyen er\u0151 \u00e9s senki nem v\u00e1laszthat sz\u00e9t minket, \u00e9s elindultunk, v\u00e1gt\u00e1zva a sz\u00e9lben.<\/p>\r\n

Egyszer csak egy el\u00e1gaz\u00e1shoz \u00e9rt\u00fcnk. Az egyik \u00fat sim\u00e1bbnak, k\u00f6nnyebbnek t\u0171nt, m\u00edg a m\u00e1sik g\u00f6cs\u00f6rt\u00f6sebb volt, vadreg\u00e9nyes, vesz\u00e9lyesnek hatott. Tanakodtunk merre menj\u00fcnk, mikor el\u0151tt\u00fcnk termett r\u00e9g nem l\u00e1tott \u00f6regap\u00f3m. Nem hittem a szememnek, de nagyon meg\u00f6r\u00fcltem neki. Bemutattam \u0151t az \u00e9n lovasomnak, s a tan\u00e1cs\u00e1t k\u00e9rt\u00fck, a b\u00f6lcs \u00f6reg biztos tud seg\u00edteni. Elmosolyodott \u00e9s kijelentette, hogy term\u00e9szetesen v\u00e1lasszuk az egyszer\u0171bb utat.<\/p>\r\n

Megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6dtem: \u201eTe nem is az \u00f6regap\u00f3 vagy! \u0150 sosem mondana ilyet! Sosem mondan\u00e1, hogy ezt vagy azt v\u00e1lasszam!\u201d Egy pillanatra megl\u00e1ttam a boszork\u00e1t, majd holl\u00f3v\u00e1 v\u00e1ltozott \u00e9s el akart menek\u00fclni, de egy \u00f3ri\u00e1si sas lecsapott r\u00e1. Megnyugodtam, \u00edgy m\u00e1r nem t\u00e1madhat r\u00e1nk t\u00f6bbet.
A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban egy szentj\u00e1nosbog\u00e1r sz\u00e1llt a kezemre, onnan pedig tovarep\u00fclt a vadreg\u00e9nyes \u00fat fel\u00e9. Nem is kellett t\u00f6bb, elmes\u00e9ltem lovasomnak, hogy tal\u00e1ltam a forr\u00e1sra utam elej\u00e9n, ahol tal\u00e1lkoztunk. Felsz\u00e1lltunk lovainkra, s a vesz\u00e9lyesebbnek l\u00e1tsz\u00f3 \u00fat fel\u00e9 vett\u00fck az ir\u00e1nyt.<\/p>\r\n

A lovakkal t\u00e9nyleg neh\u00e9zkesen tudtunk menni az \u00faton, de a l\u00e1tv\u00e1ny, ami el\u00e9nk t\u00e1rult minden\u00e9rt k\u00e1rp\u00f3tolt, b\u00e1mulatos volt. Csodasz\u00e9p vir\u00e1gokkal, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, de bar\u00e1ts\u00e1gos l\u00e9nyekkel teli erd\u0151 volt. T\u00fcnd\u00e9rek, man\u00f3k, unikornisok, s m\u00e9g t\u00f6bb var\u00e1zslatos l\u00e9ny. Egy tiszt\u00e1sra \u00e9rve, m\u00e9nest pillantottunk meg, egym\u00e1sra n\u00e9zt\u00fcnk t\u00e1rsammal, lesz\u00e1lltunk a lovakr\u00f3l, megk\u00f6sz\u00f6nt\u00fck nekik eddigi seg\u00edts\u00e9g\u00fcket \u00e9s elengedt\u00fck \u0151ket. J\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt.<\/p>\r\n

\"erd\u0151\"<\/a>\"2\"<\/a><\/p>\r\n

K\u00e9zen fogva s\u00e9t\u00e1ltunk tov\u00e1bb az \u00f6sv\u00e9nyen. M\u00e9g \u00e9jszaka is f\u00e9ny\u00e1rban \u00faszott az eg\u00e9sz erd\u0151, azokt\u00f3l a fantasztikus l\u00e9nyekt\u0151l. Amint j\u00e1rtuk e t\u00e1jat, ki\u00e9rt\u00fcnk egy \u00fajabb tiszt\u00e1sra, s elakadt t\u0151le a szavunk, egy\u00e9rtelm\u0171 volt, hogy itt leteleped\u00fcnk. A r\u00e9t sz\u00e9l\u00e9n egy kis patak csordog\u00e1lt, mindent vir\u00e1g bor\u00edtott, elb\u0171v\u00f6lt minket az a hely. Egy \u00e9jszaka nem b\u00edrtam aludni, akkor m\u00e9g egy \u00f6reg, hatalmas fa adott hajl\u00e9kot nek\u00fcnk, leereszkedtem a f\u00e1r\u00f3l, \u00e9s el kezdtem bolyongani az erd\u0151ben. Tal\u00e1lkoztam n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1ts\u00e1gos erd\u0151t\u00fcnd\u00e9rrel, annyira k\u00edv\u00e1ncsi voltam. Szerettem volna, ha mi is t\u00e1rsammal hasonl\u00f3kk\u00e1 v\u00e1lhatunk, mint \u0151k, bar\u00e1ts\u00e1gosak, b\u00e9k\u00e9sek, v\u00e9gtelen\u00fcl el\u00e9gedettek l\u00e9t\u00fckkel. Azt mondt\u00e1k, a Nagy H\u00e1zhoz kell elmenni, ami az erd\u0151 legeslegeslegm\u00e9ly\u00e9n van, ott meglelhetj\u00fck, amit keres\u00fcnk.<\/p>\r\n

\"az<\/a><\/p>\r\n

T\u00e1rsamhoz szaladtam, mentem fel\u00e9bresztettem, hogy most azonnal induljunk el a Nagy H\u00e1zhoz \u00e9s azut\u00e1n minden k\u00fcl\u00f6nlegesebb lesz. Nem igaz\u00e1n \u00f6r\u00fclt a korai indul\u00e1snak, s\u0151t egyenesen kijelentette, hogy \u0151 m\u00e9g alszik kicsit. Ett\u0151l kiss\u00e9 let\u00f6rve, de elindultam, mert nem b\u00edrtam tov\u00e1bb v\u00e1rni, b\u00edztam benne, hogy ut\u00e1nam j\u00f6n. Az erd\u0151 egyre s\u0171r\u0171bb lett, m\u00e1r egyre kevesebb f\u00e9nyl\u00e9nyt l\u00e1ttam magam k\u00f6r\u00fcl, de csak mentem lefel\u00e9. A s\u00f6t\u00e9tben nem l\u00e1ttam az \u00f6sv\u00e9nyt, megbotlottam \u00e9s lezuhantam a f\u00f6ldre, de akkor egy k\u00e9z ny\u00falt fel\u00e9m, feln\u00e9ztem \u00e9s az \u00e9n dr\u00e1g\u00e1m k\u00e9k szeme volt, ut\u00e1nam j\u00f6tt.<\/p>\r\n

\"1\"<\/a><\/p>\r\n

Hossz\u00fa volt az \u00fat, vissza\u00e9rt\u00fcnk, s a mi f\u00e9ny\u00fcnk is m\u00e1r l\u00e1tszott, mint a t\u00f6bbiek\u00e9. Kezdett helyre\u00e1llni minden, sok igaz bar\u00e1tra lelt\u00fcnk az erd\u0151ben, az otthonunkban, \u00fagy \u00e9lt\u00fcnk ott, mint egy nagycsal\u00e1d. Sok \u2013 sok est\u00e9t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egy\u00fctt t\u00e1bort\u0171z mellett, t\u00e1rsammal az\u00e9rt j\u00f3 p\u00e1rszor kilovagoltunk t\u00e1voli, elb\u0171v\u00f6l\u0151 helyeket megl\u00e1togatni. Csal\u00e1dunk b\u0151v\u00fclt\u2026 szemei csak\u00fagy csillogtak! \u00d6r\u00f6m volt l\u00e1tni felcsepered\u00e9s\u00e9t, s egy ver\u0151f\u00e9nyes napon, \u00fatj\u00e1ra bocs\u00e1tottuk \u0151t, hogy megtal\u00e1lhassa saj\u00e1t erdej\u00e9t.<\/p>\r\n

Mi pedig hossz\u00fa, boldog \u00e9letet \u00e9lt\u00fcnk meg egy\u00fctt, \u00f6reg \u00e9veink is \u00e9letvid\u00e1man teltek, m\u00edgnem egy\u00fctt hunytuk le utolj\u00e1ra szem\u00fcnket, megel\u00e9gedetts\u00e9ggel, s \u00f6r\u00f6mmel sz\u00edv\u00fcnkben.<\/p>\r\n

\/Kaufmann Alexandra mes\u00e9je\/<\/p>\r\n<\/div>\r\n<\/div>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/talentum.cafeblog.hu\/files\/2015\/01\/a-l\u00e1ny-\u00e9s-a-lovas-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}