Sohasem gondoltam volna, hogy ez velem is el\u0151fordulhat, velem is megt\u00f6rt\u00e9nhet! Ez nem lehet igaz, \u00e9szre sem vettem! Mikor t\u00f6rt\u00e9nt? Mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt?<\/p>\r\n
Bez\u00e1rtam a sz\u00edvem, felkem\u00e9nyedtem, megkem\u00e9nyedtem. Bez\u00e1rtam a sz\u00edvem, mert annyira f\u00e1jt, azt \u00e9reztem m\u00e1r nem b\u00edrom tov\u00e1bb. Felgy\u00fclemlett sok minden \u00e9s ezt a sok mindent most bez\u00e1rtam magamba. Bez\u00e1rtam, mert nem tudtam hogyan \u00e9ljem t\u00fal nyitottan. T\u00f6bb sebb\u0151l v\u00e9rezve \u00fagy \u00e9reztem m\u00e1shogy nem megy, m\u00e1shogy nem tudom t\u00fal\u00e9lni.<\/p>\r\n
Furcsa \u00e9rz\u00e9s volt ezt, sz\u00fcrk\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt a vil\u00e1g, gondolatok p\u00f6r\u00f6gtek \u00e9rz\u00e9sek n\u00e9lk\u00fcl. A gondolatok egyre hangosabb\u00e1 v\u00e1ltak, egyre kusz\u00e1bbak lettek. M\u00e1r szinte f\u00e9ltem a saj\u00e1t gondolataimt\u00f3l. Nem \u00e9rtettem mi t\u00f6rt\u00e9nik, eddig nem volt ilyen, eddig volt valami, ami hangosabb volt a gondolataimn\u00e1l, eddig voltak \u00e9rz\u00e9sek! Hova lettek? Hova t\u0171ntek?<\/p>\r\n
Azt\u00e1n \u00e9szre vettem, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt. Hib\u00e1ztatni kezdtem magam! \u00d6nostoroz\u00e1s, durva b\u00e1n\u00e1sm\u00f3d, megvet\u00e9s az, amit magam fel\u00e9 \u00e9reztem. B\u00fcntettem magam. Er\u0151vel utas\u00edtottam magam, hogy legyen m\u00e1r ennek v\u00e9ge. Er\u0151vel b\u00e1ntottam most m\u00e1r magam, \u00e9s azt \u00e9rz\u00e9keltem, hogy egyre gyeng\u00e9bb vagyok.<\/p>\r\n
Van egy r\u00e9szem, ami nem ez\u00e9rt j\u00f6tt a F\u00f6ldre, nem ezt akarja \u00e9s m\u00e1r nem b\u00edrja tov\u00e1bb. Vele csak finoman lehet besz\u00e9lni. Odafordul\u00f3an, t\u00f6r\u0151d\u0151en, l\u00e1gyan \u00e9s simogat\u00f3an. Ezt a r\u00e9szemet er\u0151vel nem tudtam el\u00e9rni. Itt csak a szeretet seg\u00edtett. Felismertem, meg\u00e9rtettem! \u00c9s most \u00fajra rem\u00e9ny lett a sz\u00edvemben.<\/p>\r\n
\u00d6nmagamat oldozom fel \u00e9s ezzel adok magamnak rem\u00e9nyt a folytat\u00e1shoz. Megnyitom a sz\u00edvem, de most nem elv\u00e1r\u00e1sb\u00f3l, amit magam fel\u00e9 \u00e9bresztettem, hanem igaz hittel, szeretettel. Most m\u00e1r csak hagyom, engedem, hogy t\u00f6rt\u00e9njen, \u00fagy \u00e9s akkor, ahogy \u00e9n magam k\u00e9szen \u00e1llok r\u00e1.<\/p>\r\n
Engedem, megengedem \u00e9s a rem\u00e9ny erej\u00e9vel a sz\u00edvemben h\u00e1trad\u0151l\u00f6k \u00e9s \u00e9lvezem az utaz\u00e1st, mely \u00fat \u00f6nmagamhoz vezet. \u00cdgy megb\u00e9k\u00e9lve a sorsommal most megyek \u00e9s \u00e9lek.<\/p>\r\n
Most m\u00e1r tudom, hogy a rem\u00e9nyt nem k\u00edv\u00fcl kell keresni, nem valaki m\u00e1st\u00f3l kell v\u00e1rnom. A rem\u00e9ny ott \u00e9l bennem, ott \u00e9l a sz\u00edvemben, melyhez akkor tudok hozz\u00e1f\u00e9rni, ha megnyitom magam, ha hagyom hogy f\u00e1jjon akkor amikor f\u00e1jnia kell \u00e9s tudom, hogy a sz\u00edvem ereje meggy\u00f3gy\u00edtja a sebeket. Igaz\u00e1n nagy f\u00e1jdalom az, amikor megfosztom magamat az \u00e9rz\u00e9seimt\u0151l, bez\u00e1rva a sz\u00edvemet, csak a gondolataim ment\u00e9n \u00e9lem az \u00e9letem!<\/p>\r\n
D\u00f6m\u00f6t\u00f6r Aletta<\/p>\r\n