Úgy kezdődik, hogy vágyunk.
Vágyunk arra, hogy kettőnkből legyen valami más, valami több.
Legyen valami, valaki, aki őrzi, megőrzi az érzéseket, az emlékeket, kettőnket, összetartozásunkat őrzi meg.
Szeretetünket, szerelmünket bezárjuk a lényébe, minden egyes sejtébe.
Vágyunk, kérünk, akarunk….
Egy gyermeket kettőnkből lett EGY.
/Részlet a Szülőnek lenni című írásból – Váradi Andrea/
Kommentek