Próbálom az igazság helyett a szeretetet keresni.
Figyelem, kivonódok, értelmezem, aztán nem kapok választ, így elengedem. Majd jön a következő nap! Újra figyelem, még mindig az igazságot keresem. Mi történik itt a Világban, hogy történhet meg? Ki a felelős? Miért teheti meg?
Kérdések sorakoznak egymás után, válaszok nélkül. Én pedig a válaszokat keresem. Keresem, de nem találom. Talán soha nem is fog megérkezni, talán nem is az a lényeg, hogy válaszokat kapjak…
Talán csak annyi a lényeg, hogy meglássam a helyzetekben az embert, az esendőt, lássam a kicsinységét, és a kicsinységében meglássam a szikrát. A szikrát, ami a szívében lakozik, ami szeretetre éhes, ami félelmében üvölt ki belőle. “Szeretetre vágyok”. Amit tesz mind azért teszi, hogy felfigyelj rá. Figyeld és lásd őt. Lásd és szeresd őt.
Elakadunk a viselkedésén, azon, hogyan fejezi ki magát, hogyan látja ő a világot, értelmezni szeretnénk, megérteni szeretnénk, válaszokat szeretnénk végre kapni, azonban ő végig azt próbálja közölni velünk: “félek”, “egyedül vagyok”, “szeretném, ha szeretnél”
Most már a szeretetet látom, már nem keresem az igazságot.
Dömötör Aletta – www.talentumok.com
Kommentek