Köszönöm neked, hogy választottál egy férfit magad mellé, aki az édesapám lett. Köszönöm, hogy ti ketten odaadtátok nekem a legeslegtöbbet, az életet. Köszönöm neked a szeretetet amit ma már tudom, csakis tőled kaphattam meg. Köszönöm, hogy szereteteddel, türelmeddel és kitartásoddal megtanítottad apámat arra, hogy kisfiúból, felnőtt férfi legyen.
Köszönöm a gyermek éveket. Bár sokszor mást és máshogyan szerettem volna, ma már azt is tudom, hogy ez nem véletlen és nem azért nem adtátok oda nekem, mert nem akartátok, hanem azért, mert nem voltatok ott, akkor erre képesek. Most, hogy felnőttem és visszanézek rád, már mást látok, más milyennek látlak téged…
Ma már nem hibáztatlak, nem követelek…egyszerűen csak nézlek téged. Nézlek, ahogy bármilyen más felnőttre nézek. S ennek köszönhetően, megláttalak téged. Téged a szerepek nélküli embert, aki felnevelt engem. Látom a sok-sok áldozatot amit hoztál értem, látom a fájdalmadat, az egyszerűségedet, kicsinységedet. Azt, hogy valahol, valamikor te is pontosan onnan indultál el mint én, hiszen van ahol te is gyermek vagy!
Látlak téged és ennek köszönhetően ma már el tudok fogadni mindent! Úgy ahogy adtad és annyit amennyit adtál nekem. Elmúlt a hiány érzése, betöltötte a szeretet a szívemet.
Itt állok most előtted, és elfogadok mindent, amit és ahogyan adni tudsz nekem. Befogadom a szeretetet amit csak te adhatsz meg nekem, és ígérem magammal viszem az életbe, odaadom az embereknek és a gyerekeimnek. Így emlékszem majd rád, így őrizlek meg a szívemben.
Elindulok az életben, hiszen felnőttem. Megígérem neked, hogy az életemből csinálok valami nagyon jót, hiszen ezért kaptam tőletek.
Elindulok és időnként visszanézek…visszanézek, hogy emlékezzek:
Bármikor, bármi is történt a SZERETET minden pillanatban ott állt mindenek felett, és segítségével ma az vagyok, aki lenni tudtam, akivé váltam.
Emlékezni fogok rád mindörökre!
Váradi Andrea gondolatai Anyák napjára
Kommentek