Törődni, gondoskodni is sokféle módon lehet. Az alábbi párbeszéd a kisfiú édesapja és a gyermeket megértő, felkaroló, hasonlóan különleges tanár között zajlott le:
– … a feleségem szétnézett az interneten. Mindent elolvasott a diszlexiáról. Azt akartam, hogy maga is tudja.
– Miért mondja ezt el nekem?
– Csak, hogy ne gondolja, hogy nem törődünk a gyerekeinkkel.
– Odafigyelés, az bizony nagyon fontos. Gyógyító ereje van. Csillapítja a fájdalmat. A gyerek úgy érzi, szükség van rá. Egy ölelés, puszi, csak hogy érezze, törődünk vele. „Szeretlek fiam!”. „Ha baj van, fordulj hozzám.” „Nem baj, ha megcsúsztál, elbuktál. Ne aggódj, mert itt vagyok neked.” A biztonság érzése. Odafigyelés. Erről szól az odafigyelés, nem? Jó hallani, hogy úgy gondolja, törődik a fiával.
– Azt hiszem, ideje indulnom.
– A felesége nem olvasott véletlen A Salamon- szigetekről az interneten?
– Nem tudom, lehet.
– A Salamon- szigeteken, amikor a helyiek újabb területeket akarnak megművelni nem vágják ki a fákat. Egyszerűen körülállják a fát, szitkokat kiabálnak rá és megátkozzák. Néhány napon belül a fa sorvadásnak indul. Magától meghal.
/Részlet a Taare Zameen Par filmből/
Kommentek