Megint elnehezültem… nyomaszt egy helyzet, és megint agyalok. Vagy inkább azt mondanám, van egy helyzet, agyalok, és a gondolataim nyomasztanak. Minden egyes részletét ki akarom magamban dolgozni, mit hogyan mondok, teszek, még az érzéseimet is meg akarom előrehatározni, hogy majd, akkor, ha ez és ez lesz, én így és így fogok rá reagálni… félelmetes. Mindent én akarok meghatározni. Gyerekként is duzzogós voltam, ha valami nem úgy zajlott, ahogy elterveztem, jól megbüntettem mindenkit, elvonultam és nem szóltam senkihez, csak duzzogtam magamban.
Nem szólni… „milyen csendes”, „kis visszahúzódó” A kis visszahúzódó nem is olyan ártatlan! Én sem voltam az, sőt. A hallgatásommal több energiát vettem el másoktól, mintha kiadtam volna magamból. Hiszen a hallgatásommal magamra vontam minden figyelmüket, minden energiájukra szükség volt, hogy kihúzzák belőlem, mi bajom. Harapófogó is kevés lett volna néha, hogy kiszedjenek belőlem akárcsak néhány szót, arról mi is van bennem. Ami bennem volt fájdalom, rossz érzés, azt az ő gondoskodásukkal, figyelmükkel akartam kiváltani, de ezzel tőlük elvettem… és nem adtam helyébe semmit, nekik maguknak kellett újra feltöltődniük, míg én általuk tettem ezt. Sajnálom! Most már látom mit tettem, és ígérem változtatok a viselkedésemen!
Ez évi egyik szándékom, hogy végre vállaljam a gondolataimat, érzéseimet, s azt szemtől – szembe el is mondjam a másiknak, hangomba, a kimondott szavakba erőt vinni. Levetkőzzem a gátlásaimat, bennem megbújó félelmet, hogy ki hogyan reagál arra a Szandira, aki valójában vagyok. Meg szeretném mutatni végre ki is vagyok valójában, őszintén, az írásaimon keresztül is, és a valós találkozások szintjén is. Hibáimat felvállalva, nem csak a szépet megmutatva. Viselkedésemmel, tetteimmel szeretnék példát mutatni, szavaim megegyezzenek tetteimmel, s tetteim megegyezzenek szavaimmal.
Célom: hitelessé válni.
Kaufmann Alexandra
Talentumok.com
Kommentek