Egy burkot húztam magam köré, egy buborékban voltam, és ugye a buborék nem szabad, hogy a földhöz érjen, mert akkor szétpukkad… Így a nagy buborékon belül sok – sok kicsi és közepes buborékot fújtam, amik a magasban tartották a nagyot, velem együtt. Ott tartottak fenn, de ugye a földön élek, ezért a levegőben hiába van nekem sok – sok, a szivárvány színeiben pompázó buborékom, ha azokat nem tudom átformálni valósággá…
Arra nem gondoltam, hogyha lábaimat nem teszem le a talajra és nem indulok el valamerre, akkor a buborékok örökre csak buborékok maradnak.
A buborékot már tudom miért húztam magam köré, mert azt gondoltam a felnőtt életről, hogy az szürke, sivár, ami azzal jár, az csak súlyos lehet… ezért kiszíneztem a felnőtt világomat, s buborékokkal fújtam tele, úgy ábrándoztam, mint egy gyermek, de semmit nem tettem az álmok megvalósításáért, mert gyermekként működtem, kicsinek éreztem magam, és gyengének, ahhoz hogy bármibe is belevágjak és „különben is mindenki hagyjon békén, nem akarok én dönteni, nem akarok én felelősséget vállalni”- hangulat uralkodott rajtam. Szóval, a fejemben számtalan, színes terv és álom kavargott, csak mindeközben, azt nem vettem észre, hogy az életemben nem történik semmi, a fejemben már fényévekre jártam, miközben a kanapén ücsörögtem…
Hála, a buborékok nemrégiben elérték a földet, szétpukkantak, így én élvezni tudom, hogy két lábbal állok végre a földön.
Új ez az érzés, olyan más, mint eddig… de most érzem, hogy jól működöm. Még furcsa, még meglepődöm néha saját reakcióimon is. Amikor meglepődöm, akkor viszont össze tudom hasonlítani a mostani önmagamat, az egy hónappal, ezelőtti énemmel. Olyankor tudatosul, hogy változtam, és olyankor bele tudok merülni az érzésbe, az érzésbe, hogy felnőttként vagyok itt. Olyankor teljes biztonságban tudom magamat.
Míg felnőtt testben gyerekként működtem, az katasztrófa volt. Badarság volt azt hinni, hogy ha nem veszek tudomást dolgokról, akkor azokért nem vagyok felelős; és az is, hogy a felnőttek világában gyerekként könnyebben boldogulhatok.
A felnőttek világában felnőttként tudok igazán boldog lenni. A felnőttek világában felnőttként tudok saját valós, színes, mozgalmas világot teremteni. Köszönöm, hogy már nem a buborékokkal, álmokkal lebegek egy olyan világban, ami csak a fejemben létezik. Vagyis már nem kívülálló vagyok a saját életemben. El kezdtem megvalósítani az álmaimat, el kezdtem lehozni őket a valóságba, így már benne tudok lenni az életemben, minden pillanatában, itt vagyok, megélem és cselekszem.
Kaufmann Alexandra
www.talentumok.com
Kommentek