Raphael egy csoda szép sellő volt, aki mindenáron a Holdat
szerette volna elnyerni. Barátai a delfinek elkísérték amerre csak járt
mindenben társai voltak Raphaelnek, de valahogy ezt a Holdas dolgot sosem értették igazán.
Miért lehet szüksége ilyesmire?
Valamelyik este kiúsztak a nyílt tengerre, de nem a megszokott helyükre, hanem új vizekre eveztek. Csoda szép volt a víz mély kékjének és az éj ragyogó fényeinek váltakozása, ahogy úsztak a semmibe.
Egyszerre Raphael megtorpant. A barátai nem értették miért pont itt álltak meg, és miért ily hirtelen. Hallva a delfinek zavarodottságát magyarázatként csak ennyit mondott:
-Már értem!
-De mit értesz, Raphael?
-A lényeget.
-Mégis minek a lényegét?
-Mindvégig rossz célért küzdöttem, észre sem vettem, hogy valójában
minden ami kellhet bennem van, a kezdetektől fogva.
Raphael egyszerre kiemelkedett a vízből és az uszonyai
helyére szárnyak nőttek. Ebben a pillanatban meglelte magában a békét és a teljességet, amit mindig is keresett.
Nagy Kata írása.
www.talentumok.com