A karácsony szelleme

Hiszek a karácsony szellemében.

Hiszek benne, mert nem számít, milyen öreg vagyok, vagy hogy milyen gorombának, esetleg zsugorinak érzem magam, amikor közeledik az ünnep, egyszerűen érzem a karácsony szellemét a levegőben és a szívemben. Szinte tapintható – semmivel sem téveszthető össze -, és mindenütt jelen van…

Ott van a gyermekek csodálkozástól tágra nyílt szemében, miközben legtitkosabb vágyaikat suttogják egy derűs, idős tündér fülébe, akinek a szakálla hosszú és fehér, a sipkája mókás, a ruhája pedig piros és bolyhos. Ő járja be az egész világot repülő rénszarvasok húzta óriási szánján, hogy vallóra váltsa ezeket a vágyakat.

Ott van a Télapó minden „segítőjében”, akik életben tartják a varázslatot és a reményt.

Ott van azokban, akik szűkölködnek, s mégis odaadják, amit csak tudnak, és azokban is, akiknek bőven van mit adniuk, és nagylelkűen teszik ezt, hogy más ne szenvedjen hiányt.

Ott van a szívből jövő „Boldog karácsonyt!” és „Kellemes ünnepeket!” üdvözlésekben, amelyekkel a szeretteinket és az ismeretleneket egyaránt köszöntjük.

Ott van a vigasságban és a meghitt együttlétben, a csillogó díszekben és a vakító fényekben, az illatos fákban és koszorúkban, a nyalánkságokban és lakomákban, ami mind – mind a törődés és a szeretet idejét hirdeti, valamint Jézus születését, aki megtanította nekünk a könyörületesség és a jóindulat valódi jelentését.

Ott van a verset szavaló vagy daloló hangokban, amelyek a Szeretet Pásztorát és az ő békét és örömöt hirdető üzenetét dicsérik.

Ott van az üdvözlőlapokban és levelekben, amelyek szövegüktől függetlenül mind ugyanazt mondják: „Gondolok rád.” Törődöm veled. Minden jót kívánok neked.”

Ott van a családi körben és az ünnepi összejövetelekben, ahol a szeretetet és nevetést, a barátokat és családtagokat, az együtt töltött időt és magát az együttlétet nagyobb becsben tartják, mint bármilyen cifra, sok pénzért vásárolt ajándékot.

Ott van minden „tökéletes”, gondosan kiválasztott vagy elkészített, szeretettel átadott ajándékban, amely szükséget enyhít, hiányt pótol, vagy egy szívet tölt el boldogsággal.

A karácsony szelleme ott van az év e csodálatos időszakának minden közös örömében és minden kedves cselekedetében.

…

Egyszer egy karácsonyestén, úgy harminc évvel ezelőtt, a középső gyermekem, Christine felmászott az ölembe, hogy egy szerető anyai ölelést kapjon.

…

Ahogy Christie és én a hintaszékben ücsörögtünk, hintázunk, és a fát bámultuk, ő mélyen felsóhjtott, majd így szólt:

-Tudod mit, mami? – abban az évben minden mondatát így indította.

-Mit Christie?

-Szeretem a karácsonyt.

-Én is, kicsim.

-Azt szeretném, ha mindig karácsony lenne. Minden – minden nap! – A „minden – minden nap” szintén egy volt Christie nyelvi leleményei közül, s gyanítom, hogy Frank dédapjától tanulta el, aki szintén nagyon szerette a karácsonyt.

-Ha mindennap karácsony lenne, akkor nem volna ilyen különleges – feleltem neki. – Azon kívül, te telhetetlen kis jószág, mihez kezdenél olyan sok ajándékkal?

-Nem ajándékok azok! – mondta és felpillantott rám. A homloka ráncba futott a fáradtságtól és az őszinteségtől. – Hanem boldogságok. Hogy mindennap nagyon – nagyon boldog legye.

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy sem megígérni, sem biztosítani nem tudtam egy négyéves gyermek karácsonyi boldogságát Christie életének minden napjára. De igyekeztem egész évben, életben tartani a karácsony szellemét, és a boldogság fényét sugározni mindenkire, akivel csak találkoztam. 

Igen, Christie, a karácsony boldogság – nagyon – nagyon sok boldogság. És jóság. És kedvesség. És mindenekelőtt szeretet.

Forrás:
Colleen Sell: Egy csésze vigasz karácsonyra