Sorokat látok…emberek sokasága, mind – mind sorokban áll. S ha valaki kimer állni a sorból, rögtön ujjal mutogatnak rá:
„Hiszen régen olyan más volt.” „Mi lett vele?” „Nem ismerek rá.”…Pedig csupán annyi történt, hogy ő mert lépni a változás felé, önmaga felé, felmerte vállalni azt, aki.
Ha kilépsz a sorból, már nem csak a másik hátát látod, hanem a szemébe is tudsz nézni. Megnyílik a világ! A soron kívül találkozhatsz olyanokkal, akik szintén megtették ezt a lépést. Mindenki egyedi, megismételhetetlen létező! Nem kell, hogy beállj a sorba, de ha már benn vagy, lépj ki onnan bátran! Lépj ki a másik háta mögül és vállalj felelősséget a saját életedért!
Ha a sorban maradsz, a másik háta mögé bújva…, azt gondolva, hogy mások erőltetik rád ezt…, nem tehetsz mást…. Ezzel csak megpróbálod áthárítani a felelősséget… pedig ha maradsz, az is egy döntés, azért is te vagy a felelős. A felelősség elől nem lehet elmenekülni! Vállalni kell a döntésünket! A nem cselekvés is egy döntés…
A végeredmény viszont nem mindegy! Szembenézni önmagunkkal egy olyan döntés után, aminek az eredménye egy szürke hétköznapokkal tűzdelt még szürkébb hétvégékkel teli élet…
Vagy egy csodákkal, felismerésekkel, újabb és újabb élményekkel, szeretettel, lélekkel élt élet…
A döntés rajtunk áll!
Kaufmann Alexandra
Kommentek